Részletek "A Satir-modell - Családterápia és ami azon túl van" c. könyvből

2015.09.24 07:54

Nemrég kezdtem el olvasni Virginia Satir könyvét*. Még nem értem a végére, de arra gondoltam, hogy folyamatosan megosztom Veletek azokat a gyakorlatokat, amelyeket bárki otthon is elvégezhet, valamint azokat a gondolatokat, amelyekre úgy tekintek, mint mélységes igazságokra. 

Rögtön az elején olvasható gyakorlat: 

"...minden reggel nézzenek bele a tükörbe és háromszor ismételjék el: ""Jobb hely a világ, mert én is benne vagyok."" Segített az embereknek abban, hogy magas szintű önbecsülésre alapozva rátaláljanak saját erőforrásaikra és döntéshozó képességükre....."

Egy idézet: "...egyre inkább erősödött az a meggyőződése, hogy bármilyenek is a külső feltételek vagy körülmények, a világon mindenki meg tud változni belül. Ha nem változik meg, akkor ennek gyakran betegségekkel, bűntudattal, valamint az intimitás, a termékenység és az öröm hiányával fizetik meg az árát. ....Virginia Satir is szilárdan hitt az emberekben és abban, hogy képesek a belső erejükre, motivációjukra és valóságukra támaszkodva boldogulni és növekedni..." 

Ezeket a gondolatokat indította el bennem ez az idézet: 

Ezt én is így gondolom, hogy bárki tud változni. Sajnos kicsit - vagy nagyon - ellustultunk és azt várjuk hogy valaki más oldja meg a problémáinkat. Én sem vagyok kivétel, gyakran beleesem ebbe a csapdába. Kell egy motiváló erő, ami szárnyakat tud adni. Miért ne lehetnénk mi magunk, a boldogságunk és az az érzés, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, a motiváció. Szeretnünk kell saját magunkat annyira, hogy tegyünk is valamit önmagunkért. 

Nemrég hallottam egy olyan kijelentést, hogy "önfeláldozónak kell lennünk". Nem értek ezzel egyet, mert ha áldozatnak érezzük azt, amit a másik emberért teszünk és közben magunkban puffogunk, aligha segíti a fejlődésünket. Ha megtanuljuk magunkat jól szeretni, akkor látjuk a hibáinkat is - persze ehhez kellő önismeret szükséges - és dolgozunk azon, hogy jobb emberré váljunk és még jobban tudjuk magunkat szeretni. Ez nem azonos a nagyképűséggel, a ki-ha-nem-énséggel. Minél jobban megismerjük önmagunkat, annál inkább rájövünk, hogy milyen kis porszemek vagyunk a világ kerekében, de igen is szüksége van ránk a világnak, hogy jobb hely legyen. 

Sokáig nem tudtam, hogy mit fed az a sokszor hangoztatott szó, hogy alázat. Nem azonos a megalázkodással!!! Sokkal inkább azt jelenti, hogy a sors kihívásait elfogadom és legjobb tudásom szerint reagálok rá. Nem höbörgéssel, mások hibáztatásával, gyülölködéssel, haraggal, hanem elfogadva a nehézségeket és azon gondolkozva, dolgozva, hogyan tudnám ezt a helyzetet a lehető legjobban megoldani és ne más kárára. A nehézségeket azért kapjuk az élettől, hogy fejlődni tudjunk. A fejlődésünk a problémamegoldó képességünk, a döntések meghozatala, az empátiánk, a türelmünk..stb-ben jelentkezik majd. Ha jó döntéseket tudtunk hozni, akkor az azzzal a jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy lám ezt a problémát is meg tudtam oldani úgy, hogy senkinek nem származott kára belőle. Ettől aztán mindjárt kap egy adag önbizalmat az ember és legközelebb már könnyebb lesz felelősségteljes döntést hozni, mert már volt rá pozitív tapasztalata. 

 

*Virginia Satir, John Banmen, Jane Gerber, Gömöri Mária: A Satir-modell - Családterápia és az ami azon túl van. Megjelent az Ursus Libris kiadásában 2006-ban. 

Hírlevél Feliratkozás

Eseményregisztráció

Kérjük, add meg az alábbi információkat: