TEK I.

 
A rövidítés a Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológiát takarja. 
 
Ezzel a módszerrel generációban lehet oldásokat végezni 5 generációra (szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő és szépszülő) visszamenőleg. A lényege az, hogy az őseink valamilyen problémával nem tudtak megbírkózni, nem volt lehetőségük vagy nem is akarták megoldani és örökül hagyták a leszármazottaikra, oldják meg ők. Ha a felmenőkből valakinek sikerül a problémával megbírkózni, akkor ez már nem jelenik meg a továbbiakban a gyerekeik életében. Olyankor kapcsol be, amikor hasonló élethelyzet jön az életünkbe, mint amit ősünk átélt. 
 
 Például egy munkahely elvesztésével kapcsolatos pánik, bénultság, ami meggátolja, hogy új munkahelyet találjunk, mert nem látunk tisztán, okozhat egy ükszülő hasonló helyzete, amikor munka és fedél nélkül marad és fogalma sincs hogy fogja felnevelni karonülő gyermekét. 
 
Néhány mondat az epigenetikáról: 

 

Az epigenetika görög eredetű szó és az epi – felett jelent, tehát az epigenetika a genetika feletti, azon túlmutató dolgokat jelenti.

A DNS spirál tartalmazza az örökítő géneket és hogy azok működésbe lépnek vagy sem, azt 1 C és 3 H atom által alkotott egyszerű molekulák, un. metilgyököknek a DNS-re való ráépülése határozza meg (ezt nevezzük metilációnak).  Ezeknek a metilációknak a hatásával foglalkozik az epigenetika.

Kutatások ebben a témakörben a 70-es évek óta folynak, tehát egy viszonylag fiatal tudományág.

Ez az un. „mintázat” amit a metiláció hoz létre a DNS-en, változik az életkorral, befolyásolja az életmód, a táplálkozási szokások, a környezeti hatások, stressz, fertőzések, a mozgás vagy a fény pl. és családon belül azonosak – öröklődnek (még akkor is, ha örökbefogadott gyerekről van szó – tehát nem genetikailag utód). Mai ismeretek szerint éppen ebben a metilációs folyamatban rejlő különbségek vezetnek a betegségek iránti eltérő fogékonysághoz. Ebben a folyamatban a gének nem változnak, csak a működésük módosul az életünk folyamán hozzájuk kötődő molekulák/metilcsoportok közvetítésével, és továbbadódhat a következő generációnak

Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a géneknek „emlékezete” van és az elmélet szerint a nagyszüleink által szívott levegő, elfogyasztott étel évtizedekkel később közvetlen hatással lehet ránk, még akkor is, ha magunknak nincsen hasonló tapasztalatunk.

Svéd kutatók azt tanulmányozták, hogy miként befolyásolja a nagypapa táplálkozási szokása a fiú unokák életét és mivel az 1800-as évektől rendelkezésre álltak a gabonatermés adatai, így több generációt is vizsgálhattak. Az eredmény az volt, hogy a nagypapa 12 és 15 éves kora közötti táplálkozása jelentősen befolyásolta az unoka keringésrendszeri és cukorbetegségben történő elhalálozásának valószínűségét. Minél nagyobb fogyasztó volt a nagypapa a kamaszkort megelőzően, annál hamarabb halt meg ezekben a betegségekben a fiú unoka, míg a nagymama estében a lányunokánál a 2-es típusú cukorbetegség megjelenésének kockázata pl. négyszeresére nőtt a normálisan genetikailag indokolthoz képest.

Vagy Pl dohányzó anyák gyermekeinél másfélszeres gyakorisággal fordul elő az asztma a nemdohányzókhoz képest és ha a nagymama dohányzott a terhessége alatt, akkor ez az arány 2,1 szeresére nő az unokánál akkor is ha az anya nem dohányzott soha.

Ezen kutatási eredmények voltak azok, amik a TEK létrehozására inspirálták dr. Varju Mártát és Gál Attilát, hogy a generációs problémákat se cipeljük a hátunkon.

Lehet, hogy nem is tudunk róla, de esetleg dédnagymamánk életének története hat a miénkre és nem tudjuk, hogy miért nem sikerül az, amit nagyon szeretnénk, mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy elérjük az áhitott célt, mégis mindig akadályokba ütközünk, nem sikerül.

 

Online Bejelentkezés

 

Hírlevél Feliratkozás